Olvass bele - a kultúrakirakat

"- Nagy szarzuhé közeleg. Bármelyik nap a nyakunkba szakadhat.
- És mi itt állunk egy szál esernyő nélkül - bólogatott Angie.
Ezen azért felkuncogtunk. De nem vittük túlzásba. Csak amolyan hullaházi hahota volt."

Lehane lenyűgöző! Már olvastam tőle egy kötetet a Megszentelt életek-et, és már akkor beszereztem a többi regényét, annyira megtetszett a stílusa. Persze, most, hogy az államvizsgámra tanultam (szerencsésen ötösre feleltem a tételekből) kellett a napjaimba olyan 10-15 perc, amikor azt olvasok amit én akarok és semmi köze a szakirodalomhoz. És mivel belekezdtem a várólista csökkentésbe, nem is lehetett volna mással kezdenem, mint egy kurvajó krimivel.

Az Egy pohárral a háború előtt Lehane azon sorozatának az első kötete, melyben a Angie Gennaro és Patrick Kenzie nyomozópár alkotja a főszerepet. Kenzie odavan Angie-ért, aki egy vonzó, nagyszájú nő, aki egy igazi vadbarom állattal (férjével, Phillel) él együtt, akinek a keze gyakran eljár. Kenzie és Gennaro tökéletes párost alkot a munkában. Kiegészítik egymást és fontosak egymás számára. Olyan összhang van köztük, hogy szavak nélkül is megértik, mit akar másik, ismerik egymás minden szokását és ott van közöttük az a bizonyos szikra, ami csak arra vár, hogy lángja kapjon.

Amikor megkapják a bostoni szenátortól és csatlósaitól a megbízást, hogy keressenek meg egy fekete takarítónőt, aki ellopott pár dokumentumot egy irodából, nem is sejtik mibe tenyereltek bele. Angie-nek és Patrick-nek nem lesz leányálom a Függetlenség napja Bostonban, hiszen közben kitör egy véres bandaháború, ahol egymás ellen harcol apa és fia. Feketék-feketék ellen, fehér-feketék ellen és feketék-fehérek ellen.

Persze van szerelmi/érzelmi szál is ugye, ami végig lázban tartott az első pillanattól fogva (ebben mondjuk az is közrejátszik, hogy ugye én a 3. kötettel kezdtem, de így még jobb volt visszaolvasni az Angie-Patrick viszony alakulását).

*****
Értékelés: 5/5

Oldalszám: 229. oldal
Kiadó: Agave

Én anno leértékelve szereztem be a könyvet a Könyvudvarból, a többi Lehane mellett, és abszolút ajánlani tudom, azoknak, akik olyan történetekre kíváncsiak, ahol a sodró, izgalmas de sokszor kegyetlen sztori mögött megcsillannak az érzelmes emberi szálak mindezt úgy, hogy a humor karöltve sétál mellettük. A sztoriról nem írtam, spoilerezni nem jó, ezt olvasni kell úgyis :)

Egyébként így ezzel eggyel csökkent a várólistám. Ők vannak még hátra:

"Ez most már nekem is világos. De akkor nem így láttam! Azt a legnehezebb tudni, hogy mikor bízhatunk meg a magukfajtákban, és mikor nem. Magának egészen mások az elvei, nem? Úgy értem, nincs ezzel semmi gond, ezt teljes mértékig elfogadom. Eszembe sincs ítélkezni. A céljaink, végtére is, ugyanazok, ha az eszközök különbözőek is."


Sablonos szöveg megint úgy kezdeni egy blogpostot, hogy erről a könyvről nehéz írni, anélkül, hogy ne lőném le a cselekmény szálait, így muszáj óvatosnak lennem, hiszen egy kémkönyvről van szó. Ráadásul a jobbik fajtából!

Előzőleg már megpróbálkoztam egy John le Carré regénnyel, A mi emberünkkel, ahol megismertem az író által teremtett világot. Le Carré most is hasonlóan hozza a stíluselemeket, ám a valahogy mégis más. A Suszter, szabó, baka, kém cselekménye egy oda nem illő, de jelentős mozzanattal indul. Egy bentlakásos iskola életébe nyerhetünk betekintést egy kisfiú által, aki egy esős nap felfedezi, hogy egy érdekes új alak érkezik lakókocsival a környékre. Ő Prideaux és a múltjáról senki sem tud semmit. Nem úgy mint George Smiley, aki a Körönd (angol hírszerzés) egyik kiemelkedő, de már nyugdíjba vonult hírszerzője. Smiley egy kicsit beporosodott öregúr, aki nem szereti az esőt, és éppen most hagyta el a felesége és utál taxira várni. Amikor a legkevésbé számít rá, egy volt munkatársa olyan információkat oszt meg vele, amik felbolygatják az egész Köröndöt és a régi nagy öregek Smiley-t bízzák meg, hogy göngyölítse fel az ügyet és derítsen fényt az árulóra, aki Karlának a szovjet kémfőnöknek jelent. Kémek, kémek mindenütt.

Karla egyébként le Carré több regényében feltűnik, egész trilógia épül köré. Egyébként a Suszter, szabó, baka, kém is többszöri kiadást megélt regény. Első körben Az áruló néven, majd Az árulás címmel jelent meg, végül, 2011-ben a regényből készült filmhez igazodva kicsit hosszabb névvel, új borítóval. Karla trilógia következő köteteiben Hajsza és Csapda többet is megtudhatunk le Carré titokzatos alakjáról, mégis számomra ezt a kötetet Smiley vitte el a vállán. Hiába tűnik sokszor végtelenül unalmasnak a szöszmötölése és sokszor követhetetlen történetelmesélései és párbeszédei a Körönd többi munkatársával, mégiscsak egy fura de szerethető figura marad. Mert okos, mert elszánt, tapasztalt, sokat megélt, óvatos és emberi.

Bevallom eddig a kémek és titkosügynökök világáról mindig James Bond jutott eszembe, aki számomra egy abszolút taszító meg beképzelt figura, aki folyton csak arra ment (mondjuk ki!), hogy minél több nőt megszexualizáljon. Szóval nálam a kémek, titkosügynökök itt ki is merültek ezen a szinten, úgyhogy elég erősen kellett elvonatkoztatnom, de szerencsére az író az első visszaemlékezős sztorinál gyorsan és zökkenőmentesen meg is ugrotta ezt. A visszaemlékezések fontos részei a könyvnek egyébként. A három fejezetből álló műben fontosak a visszatekintések, de sajnos én néha elvesztettem a fonalat az egyes részek között, nehéz volt figyelni, mi játszódik a jelenben és mi csak egy emlék.

****

ÉRTÉKELÉS: 5/4

Sok szereplős regény a Suszter, szabó, baka, kém és az álnevek, visszatekintések, időugrások meg maga az egész kémkedés, árulás és az ügyek lebonyolítása okozott sok visszaolvasgatott percet, ezért is haladtam a vártnál lassabban a könyvvel. Így vesztett az izgalmából, ami bevallom kicsit zavart is. Picit csalódott is voltam, mert jóval több veszélyes sztorit, izgalmas üldözést vártam, de néha csak szöszmötölést kaptam. A könyv feléig úgy gondoltam, hogy ez megint nem fog három csillagnál többet kapni, aztán rájöttem, hogy ez nem a szokványos kémsztori és nem is ez volt a lényeg itt. A ki, kicsoda, mit és miért csinált? kérdések persze fontosak ebben a könyvben, de sokkal inkább azzal nyerte el a 4 pontot, hogy emberközelibb és (szerintem) valósabb képet adott a kémek világáról.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak és persze Lobo-nak a segítséget!

Kiadó: Agave
Oldalszám: 315

A könyvből készült film Budapest nevezetességeivel és fantasztikus színészgárdával január 26-tól látható a mozikban. Tuti, hogy megnézem, mert nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz a Gary Oldman által alakított Smiley!

"Megtörtént. Ez úgy fejbe vágta, mint akkor a balta - egy ütés a fejére, ami megremegtette az agyát. Mrs. Eisenhart ismét belerúgott. Ugyanúgy nem szerette a fiút, mint bárki más. Tehát megtörtént. Megragadta az apja baltáját és megtörtént. Dylan csak bámulta az asztalt, ami mögött az ügyvédjével ült. Aztán elkezdett dülöngélni, mint egy hajó a viharban. Megragadta az asztal egyik szélét, nehogy arccal csapódjon a hánykolódó fafelületbe. Másik kezével a székébe kapaszkodott, hogy le ne bukjon a földre. "Meg akartam ölni a testvéremet apa baltájával" - suttogta."

Pszichothriller. Szeretem az ilyen sztorikat filmben, de könyvben még kevés jóhoz volt szerencsém. Nevada Barr regénye viszont egy a jók közül. Nehéz úgy írni a történetről, hogy ne spoilerezzem el és ne veszítsétek el az érdeklődést iránta, de igyekszem azért megugorni a lécet :)

Nem ismertem a szerzőt, de a Moly-on olvastam egy levelet szilvamag-tól, amiben ezzel a könyvvel lehetett közelebbi kapcsolatban kerülni. Gyorsan megnéztem a fülszöveget, mert lövésem se volt, hogy mi lesz ez. Kaptam belőle egy példányt szilvamag-nak köszönhetően így a csomag megérkezése után rögtön belekezdtem az olvasásába. Nem várt módon rögtön be is szippantott az a sötét és félelmetes világ, amit a borító is tükröz.

Már az első oldalak is keményen indulnak, de a 20. oldal környékén bedurvul a könyv. Átlagos történet lehetne, két testvérrel, akik közül a fiatalabbat, Dylant a múltjának sötét árnyai követnek. A fiú 11 éves korában bekerül egy javítóintézetbe, ahol a gondtalan gyerekkor helyett orvosok, pszichológusok és különböző szakemberek próbálják előhúzni agyának rejtett mélyéről azokat az emlékeket, amiket egy tragikus éjszakáról őriz. Bátyja Richard, aki egyetlen társa Dylan-nek, támogatja és látogatja öccsét, majd a javítóból szabadulva új életet is kezdenek ketten együtt.

Nevet változtatnak, elköltöznek és felépítik újra életüket. Vállalkozásuk lesz és ismerőseik, barátaik kapcsolataik, de a múlt elől nem lehet menekülni. Rájuk talál még 20-30 év után is.

Polly, a hányatott sorsú kétgyerekes anyuka egy parkban találkozik Dylan-nel, és a férfi szépen lassan belopja magát a nő szívébe. Ahogy egyre jobban megismerik egymást, egyre jobban nehéz tartani azt a látszatot, hogy minden normális és minden rendben van a férfivel és testvérével.

Nevada Barr jól fogalmazza meg Dylan és Richard érzéseit és tragédiáját, bár kicsit összezavart a sok név (ugye a két fiú nevet változtatott és néhol a régi nevükön vannak említve, néha az új nevükön, de azért érthető a sztori és megéri ezt a kis kellemetlenséget). A könyv végéig csak sejtettem, de nem tudtam, hogy mi fog történni, ki gyilkolt darabolt halálra azon a tragikus éjszakán egy baltával majdnem egy egész családot.

Barr érdekesen ábrázolja a karaktereket, főleg a Vörös ruhás jós nőt, aki tragikus mellékszereplője a történetnek, de a végkifejletben fontos szerepe van. A Vörös az elején kicsit visszataszító volt, de a könyv végére egész megkedveltem a szerencsétlen párát. A nő jósol Polly-nak, aki régóta babonából egy téren néha megkérdi a kártyavetőket, hogy mi vár rá. A Vörös, aki a legtöbbször kamuzik a jóslásnál, Polly-nak most az egyszer igazat jósol. Halál vár rá, ráadásul a férje Dylan keze által, akivel a regény közben szorosabbra fűzik a viszonyukat. Polly gyanakodni kezd és nyomozásba kezd. A nő elmerül a pincében található poros dobozok között, amikben a testvérpár múltjából elraktározott jegyzeteket, újságkivágásokat és fényképeket talál.

**** + fél csillagocska

ÉRTÉKELÉS: 5/4.5

A 13/2 nyomasztó könyv, de mégis izgalmas a végkifejlet, ami bár számomra kiszámítható volt, de azt mondom ennek így kellett lennie. A szereplők a múltjuk és a jellemeik érdekesek, maga a regény pedig mindvégig fenntartja az izgalmat.

A levonás azért jár, mert néha összezavarodtam a sok név miatt, de ettől függetlenül a történet nem veszítette el a feszességét. Az elejétől a végéig lehet rajta izgulni, és persze kell is, hiszen ettől jó egy thriller. Az egyes részek közé beszúrt újsághírek és a mellé jegyzetelt őrült gondolatok a borzalmas többszörös gyilkosságokról durván hatásosak voltak számomra.

Oldalszám:
Kiadó: Cor Leonis Kiadó
Az írónő honlapja

A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadó-nak, a közreműködést pedig Szilvamag-nak!

Idén is beszálltam a Moly.hu-s angyalkás könyvküldős játékba (a lényege az volt, hogy mindenki kapott egy random nevet, és neki kellett ajándékba könyvet küldeni, polcok vagy lista alapján).

Stephen King Hasznos holmik egyik példányát továbbítottam Nazgulnak Szatmárnémetibe. Sajnos a posta nem volt olyan gyors, mint ahogy én terveztem, de az ünnepek után megkapta a moly-os könyvjelzővel jól becsomagolt és összecelluxozott borítékomat és azt hiszem örült is neki (legalábbis a karcából ez jött le) :)

Én papírhajótól kaptam meg a hőn áhított Vámpírnaplók 1. részét, amit már nagyon régóta el szeretnék olvasni. Nagyon örültem neki \o/

Igazából nehéz év áll mögöttem (nem kifogás, nem is biztos, hogy kívülről nézve így van, de én így érzem), persze ez nem indok, hogy elhanyagoltam az olvasást meg a blogolást. Főként a sulival küszködtem sokat, és inkább unalmasnál unalmasabb szakkönyveket olvastam a médiáról és a kommunikációról, amikor pedig nem olvastam ezeket, próbáltam a magánéletemet rendbe rakni (kisebb nagyobb sikerekkel).


Ettől függetlenül a moly-os statisztikám szerint 2011-ben összesen 15 könyvnek a végére tettem pontot. Igazából 16-nak, mert a Keresztanyát elolvastam, csak blog nem született belőle. Ez jóval kevesebb mint a 2010-es lista, de azt hiszem ez így is egész tűrhető teljesítmény. Bevallom ezekből saját pénzmagból csak a Loveklub-ot vásároltam meg (extra akciósan!), az Időutazó feleségét 590-ért / kötet áron szereztem be a Könyvudvarból, a Jó reggelt búbánatért 500 forintot kértek el a Keleti könyvárusnál. Utóbbi annyit is ért. A London lángokban is onnan ugyanannyiért származik, de az nagyon megérte az árát , azt hiszem egy darabig nem felejtem el azt a regényt.

Szent Johanna gimi 1, A Völgy, 3096 nap, Amikor életemben először, Crowfield démona, A völgy 2. Angelina, 13 1/2 mind mind recenziós példányok voltak, akikért nem tudok elég hálás lenni a kiadóknak, fordítónak, kedves moly-os tagoknak stb.. akik segítettek az eljutásukban/hozzájutásukban. Mind élmény volt!

A Csókás nyár-t Ildi barátném ajándékozta nekem, az imádott Ahern köteteket pedig Imola kölcsönözte nekem. Persze ettől függetlenül könyvet azért vásároltam idén itt-ott, januárban rendbe is teszem szépen a "magánkönyvtáramat" mert akkora a kupleráj, hogy magam sem tudom, hol is tartok.

Fogadalmaim: továbbra is igyekszem sokat olvasni, csökkenteni a várólistámat, és rendbetenni az online könyvespolcomat és egységesíteni az albérletben kallódó könyvekkel, az otthoni polcaimon heverő példányokat. Jah és visszaszerezni a kölcsönadott könyveket! És persze mindeközben postokat írni az élményekről, bármiről aminek köze van a könyvekhez.

2012-ben jó lenne a Moly-on is többet aktívoskodni, több emberrel tartani a kapcsolatot, több blogba kommentet pötyögni, nem csak olvasni és még sorolhatnám. De nem sorolom, hanem majd inkább megvalósítom őket!

Egy szó mint száz: Boldog és könyvekben gazdag új évet kívánok nektek is kedves olvasók! Köszi, hogy idén is látogattátok a silány kis blogomat, kommenteltetek, buzdítottatok! Ígérem, 2012-ben is lesz majd rajta néha-néha mit olvasni!