Lefelé
Írta: kapitány 2010. február 28. vasárnap, 12:00
Megyünk lefelé a mozgólépcsőn, és a falon olvasgatjuk a legjobban fogyó könyvek címeit. Mire leérünk a metróhoz, már bősz vadállatnak látjuk a bajuszos családapát és perverz kéjencnek a szatyros öregasszonyt. Pedig elképzelhető, hogy nem azok.
Megyünk lefelé a mozgólépcsőn, és ha meguntuk a felfelé haladók arcának bámulását, hát a falat kezdjük figyelni, a falon pedig a könyvajánlókat, amik utasok tízezreinek mutatnak irányt, hogy mit is érdemes olvasni. Ezek bestseller könyvek, kedves utasok, milliók olvassák őket, márpedig több millió ember csak nem téved! Nézzük meg tehát, hogy mivel próbálják felcsigázni bimbózó érdeklődésünket!
Az első ajánló hatalmas betűkkel hirdeti, hogy valaki élvezi, ha sikítanak. Szemünk előtt már formálódik is kedves szomszédunk arcképe, amint véres fogakkal, röhögve hallgatja a meggyötörtek elkeseredett sikításait, pedig olyan jóravaló fickónak tűnt, még sütögettünk is vele – hát kár volt megbízni benne, kedves utasok!
Aztán jön is a következő plakát: csak hiszed, hogy vannak titkaid! Ezen a ponton máris kezdünk kicsit kényelmetlenül mocorogni a mozgólépcsőn, a biztonság kedvéért leellenőrizzük, hogy megvan-e még a pénztárcánk, ráadásul a mögöttünk szuszogó utas is gyanús, valószínűleg már jó ideje követ minket, de hátrafordulni nem merünk, mert még a végén rájön, hogy észrevettük őt. A felfelé haladók is vesénkbe fúrják átható pillantásukat, titkainkat boncolgatva.
Mikor hazamegyünk, érdemes azonnal átkutatni otthonunkat, netán a bojlerszerelő poloskákat helyezett el a virágcserépben. Összehúzzuk magunkat, úgy fogadjuk az újabb bestseller őszinte vallomását, ami úgy szól, hogy beléd vágva, mélyen. Ez aztán a finom erotika! Kedves G pont, a fátylakat lebbentő, titokzatos sóhajú kurtizán gondol egyet, és inkább azt hörgi a fülünkbe, hogy ne szarozzál már apukám, inkább vágd belém, mélyen!
Mi pedig, mivel titkaink már úgysincsenek, és mivel már mi is kezdjük élvezni, ha sikítanak, leszorítjuk azt a kurvát, és elborult aggyal ráüvöltjük, hogy ha ez kell, hát megkapod! Alattunk dübörögnek két irányba a metrószerelvények, de nekünk – hála a jó égnek – még alkalmunk nyílik a többi ajánló megismerésére is! Gyilkosok, gyújtogatók, bőrszerkós dominakisasszonyok veregetik meg a vállunkat – jól van, jó úton haladtok, csak így tovább!
Űzött tekintetünket meg akarjuk pihentetni valamin, menedéket keresünk, hát utolsó bizalommal belekukkantunk az előttünk rázkódó utas szélesre nyitott újságjába, ahol minden fölösleges köntörfalazás nélkül elárulják nekünk, hogy a fitnessguru és neje tíz nap alatt negyvenhétszer kamatyolt. Hát hiába, aki dudás akar lenni, annak nem lehetnek titkai!
Már itt van a mozgólépcső alja... Még hitegetjük magunkat, hogy minket nem lehet ilyen egyszerűen megtörni, mi kitartunk, de mire végre leérünk, a pszichológus könyvének címét már Isten az ágybannak olvassuk. Azért legalább az Istent kihagyhatták volna ebből az egészből - gondoljuk egy pillanat erejéig –, de aztán már futunk is, hogy elérjük a metrót.
Kérem, vigyázzanak!
| < Előző | Következő > |
|---|
