Könyvet borítójáról? - Az olvasó nem hagyja magát és beolvas
Írta: Oroszi Agi 2010. február 23. kedd, 08:03
Az utóbbi néhány évben elárasztotta a könyvpiacot a sok romantikus, csajos, szinglis, elvált nős és feminista irodalom. Vannak köztük nagyon jók, és persze olyanok is, amelyekből köszönöm, nem kérek. Elég elhelyezni a borítón néhány világmegváltó megjegyzést, egy-két lelkes biztatást, és a mű vehető, vihető.
Egy könyvesboltba betérve messziről kiszúrom a női szakaszt. Mondjuk, ez nem is nehéz, hiszen gondosan egymás közelébe helyezik a hasonszőrű irodalmat. Így minden benyomás egyszerre ér, és az erősebb győz. Általában nem csal a szimatom, rájövök, melyik kötet az, amelyiknek a legértékesebb része maga a borító. Mert azon legalább látszik, hogy foglalkoztak vele, ami pedig a tartalmat illeti, hát valamire csak jó lesz – valakinek.
Pár évvel ezelőtt beleszaladtam egy ígéretes könyvbe. Az írónőt Susan Maushartnak hívják, és magyarul Asszonysors címmel jelent meg a könyve. Komolyan szimpatikus volt, hogy végre valaki ki meri mondani, mit is jelent nőnek, feleségnek lenni. Világmegváltó, felvilágosító ígéretének bedőltem, aztán nagyjából a felénél járhattam, amikor egyszerűen kifordult a könyv a kezemből. Pulzusom ezerrel száguldott, a vérnyomásom az egekben járt, és a felgyülemlett indulat gőzerővel feszített szét.
Maushart könyve arra jó, hogy az asszony bepöccenjen, és a hazatoppanó férjurát a küszöbre dermessze a „Kisapám, húzzál vissza anyádhoz!” című csatakiáltással. Az akaratátvitel megtörtént, Maushart asszony pedig csinos arcán önelégült mosollyal dőlhet hátra, mert az általa oly szívesen gyalázott férfitársadalomra újabb csapást mérhetett.
Szerencsére kevés hasonló merényletet álcáznak jó külsővel. A többség alább adja, és a mindent bele elvét követve tömik degeszre a borítót. Ezzel engem mindig el is tántorítanak a vásárlástól. Az agresszív övön aluli támadás ellenpontja pedig a poénosnak szánt vigaszirodalom. Messziről kiabál rám: hurrá, szingli vagyok!, mire feleselő agyam gyorsan reagál: hurrá, maradj is az! Mert a szélesre feszített műmosoly nem fog meggyőzni arról, hogy aki egész nap magamutogatva jár-kel a világban, az jól is érzi magát a bőrében.
Elnézést, hogy egymás mellé teszem a következő két kötetet, mégis szükséges, hiszen elviekben hasonló témát boncolgatnak. Paulina Éva Kiből lesz a JÓ NŐ? című könyvével az új üdvöske, Agatha Seymour Csirkék és marhák címmel ellátott munkája (vagy mije) méri össze az egyszerű vásárlóra ható erejét.
Paulina Éva könyvének borítója csinos, visszafogott, a fülszöveg pedig ígéretes: rendes szinopszis. Elhiszem, neki, hogy van értelmes és hasznosítható mondanivalója. Elhiszem róla, hogy hús-vér nő, igazán igazi.
Seymour címválasztása ellenben azonnal hiteltelenné teszi a felvetett témát. Az alcím rátesz még egy lapáttal: avagy csajok és pasik a párkapcsolat útvesztőjében. Viszont a címhez passzol a borító. Egy pont neki! A poénosnak szánt fülszöveg arról árulkodik, hogy az elbeszélő szereti az olcsó adok-kapok játszmákat. Mások érzelmeit alulértékeli, miközben saját fontosságától megrészegül.
Újfent én kérek elnézést. Nem tudom komolyan venni azt, hogy egy ilyen le-, be-, kiszólásos írást valóban problémamegoldó késztetéssel vetettek papírra. Nem lesz világmegváltás, csak az ígérgetés marad. Azzal viszont tele a padlás. Nem hiszek abban, hogy a szingliknek, egyedül élőknek pont arra van szükségük, hogy valódi érzéseiket műviccekkel fojtsák magukba.
Persze előfordulhat, hogy nagyon tévedek. Kérem, cáfoljanak rám ebben az esetben. Hiszen elképzelhető, hogy valakinek éppen a Csirkék és marhák fog segíteni abban, hogy megtalálja önmagát, felszabaduljon saját terhei alól.
És ezáltal az „öreglányból” magabiztos és hiteles NŐ válik, aki nem másokra akar hasonlítani, hanem saját bőrét őszintén viselni.
| < Előző | Következő > |
|---|
