Publicisztika
Sorstragédiák és fityiszek | Kováts Margit és Szűcs Édua kiállítása
Írta: Gábor György 2011. május 07. szombat, 06:41
Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim, a nemzeti együttműködés valamennyi jelenlévő honpolgára, és azok is, akik egyéb elfoglaltságuk miatt nem lehetnek jelen, Sukorótól Gyöngyöspatáig, Alcsúttól Tiszaeszlárig és a Fővárosi Bíróság valamely tárgyalóterméig!
Bővebben: Sorstragédiák és fityiszek | Kováts Margit és Szűcs Édua kiállítása
Vallomás | Márai vallomásainak alkalmából
Írta: Gágyor Péter 2011. február 01. kedd, 05:24
Vannak könyvek, melyek visszatérnek és fontos, régi emlékeket idéznek meg. Rendszeresen, újra meg újra. Konokul felkínálkoznak az emlékek barlangjából. Le kell venni őket a polcról, kinyitni valahol. Mindegy melyik oldalon nyílnak ki – a jó könyv sokszor magától tudja, hol kell kinyílnia –, és beléjük kell olvasni. Semmi különös esemény, az ember csak lapozgat, olvasgat – és a könyv egy villanásnyira meghatározza múló-elvesző perceinket. Megállítja az időt.
Parti Nagy Lajos: A kéz szeme
Írta: Parti Nagy Lajos 2010. december 08. szerda, 05:07
Eszemben sincs elfogulatlannak tűnni, Tettamanti Béla a Kempinski Galériában látható és épp nem látható munkái igen közel állnak hozzám, őt magát nagyszerű, originális művésznek tartom, aki festőként is megmarad rajzolónak.
A lóvá tett színház
Írta: Gágyor Péter 2010. október 20. szerda, 05:29
„Amennyiben a színházat összekeverjük a szórakoztatóiparral, a színház lesz a vesztes, belepusztul!” – véli Jerzy Grotowski.
Szeretem a lovakat. Száguldozva a szabadban, megfeszülő izmaikkal, lobogó sörényükkel a végtelen – embernek szinte elérhetetlen –, önfeledt, boldog szabadság képzetét idézik fel, és a tekintetük olykor némi bölcsességet sugall.
Giccs és színház
Írta: Gágyor Péter 2010. szeptember 24. péntek, 06:42
Birkózom a giccsel. Nem pusztán a jelenséggel, hanem magával a definícióval is. Ahány tanulmány, annyi szempont. Ezen nem segít az internetről olvasható, különben értékes, magvas meghatározások dicsérendő nagy tömege sem. Az ember finalitásra vágyó gondolatrendszerével (ami bizonyára a véges emberöltő belső, tudatalatti kényszere) szikár diagnózisra vágyik, vagy akár egy virtuális műszerre, indikátorra, mely megbízható villogással jelezné a giccset.
Jin-jang-játszmák
Írta: Oroszi Agi 2010. szeptember 14. kedd, 05:47
...na persze, majd pont ő mondja meg, hogy mit vegyek fel! Mégis mit képzel ez?! Naphosszat csak magával van elfoglalva. Fel sem hívhatom a munkahelyén. Ő meg képes az utolsó pillanatban szólni, hogy kapjam össze magam, mert valami céges vacsin kell megjelennie velem.
Ó, a vérfeministák!
Írta: Oroszi Agi 2010. augusztus 17. kedd, 05:38
Van, aki nem érti a lényeget – ez nem baj.
És van, akit nem is érdekel. Csak vagdalkozik. Másokat okol vélt sérelmei miatt. Mert az könnyebb. Dúlni-fúlni, haragudni. Pattogtatni az ostort. Mindenkire odavágni, aki másképp látja a világot. Feminizmus mögé bújtatott gyáva embergyűlölet.
Reklámkommandó
Írta: Oroszi Agi 2010. augusztus 11. szerda, 07:25
Reklám, szünet
Ilyenkor szoktam kiosonni a konyhába, hogy elmosogassak a vacsora után, aztán elintézek pár e-mailt, beleírok a készülő cikkembe, olvasok néhány oldalt a kezem ügyébe készített regényből vagy átkapcsolok egy másik csatornára. A reklámokat ugyanis nem szeretem.
Halálvágy a könyvbemutatón
Írta: Boros Ágota 2010. augusztus 03. kedd, 05:57
A Gondolat Kiadó kultúrestsorozatával szándéka szerint az alkotókat hozná közel az olvasókhoz, nézőkhöz, magyarul az értelmiségi réteget az egyszerű pórnéphez.
1. oldal / 5
