Próza
Köves József: Labirintus
Írta: Köves József 2011. július 05. kedd, 15:11
Ránéztem az órámra: már éjfél is elmúlt.
Mióta is bolyongok itt a labirintus mélyén, a homályban?
Kint még sokan voltak, amikor befizettem, és hangos, vidám zene szólt.
Szeifert Natália: Láz
Írta: Szeifert Natália 2011. május 22. vasárnap, 11:19
Leteszek egy esküt. Az összes eddiginek ez lesz az értelme, gondolom akkor. Az előadásoknak, a laborgyakorlatnak, a hatóanyagok kilométer hosszú neveinek, a metszetkészítésnek, a tudománytörténet álmosító folyamának, a kórházszagú reggeleknek, szóval az elméletnek meg a gyakorlatnak a tömör summája egyetlen nyomorult eskü, amitől mindenki olyan felemelőnek érzi az elmúlt éveket. Kivéve én.
Kolbász
Írta: Petrozsényi Nagy Pál 2011. március 19. szombat, 09:56
Ott hevert egy parki padon félig becsomagolva, jó fűszeres, fokhagymás kolbász, ahogy a magyar ember szereti. Lehetett vagy húsz deka. Valaki ottfelejtette vagy szándékosan hagyta ott, ki tudja?
Egy hivatásos olvasó egy napja
Írta: Oroszi Agi 2011. március 14. hétfő, 08:01
Egyszer csak fényt látott, ami egyre erősebb lett, és ez már zavarta. Mi a fene – gondolta –, ilyen késő lenne, hogy a hasára süt a nap? Kinyitotta a szemét, de azonnal be is csukta. Aztán kinyújtotta a kezét, hogy lekapcsolja az olvasólámpáját.
Ezer világot olt s lobogtat...
Írta: Köves József 2011. február 11. péntek, 15:19
Egy évtizede fedeztem fel, s azóta kacérkodom a gondolattal, hogy ezeket az elfelejtett verseket a nagyközönség elé tárjam, több mint hét évtized után. A Színházi Élet című, (joggal) legendás hírű magazin „Karácsonyi albumnak” nevezte a terjedelmes lapszámot, amelyikben fölleltem. Néhány oldal jutott a verseknek is; tizenkét kitűnő költő írt verset tizenkét kedvenc színésznőjéhez, akkora sztárokhoz, amilyeneket a mai egynapos sztárocskák világa sajnos nem is ismerhet.
Szalóczi Dániel: Taigetosz-pozitív | Interjú a szakadék szélén
Írta: Szalóczi Dániel 2011. január 29. szombat, 09:37
Szóval le is írod. Merthogy ebből újságcikk lesz. Rendben van, bár nem nagyon értelek, valószínűleg nagyon ki lehetsz égve, ha rólam akarsz írni. Meg egyébként is, ki az az ember, aki szívesen olvas egy nyomorékról. Na ja, ti mozgássérültnek hívtok. Milyen tapintatos. Anyám egész életemben nyomoréknak hívott. Amúgy anyámat szerettem, úgyhogy nyugodtan hívj te is így, legalább családias lesz ez a kis beszélgetés.
Bővebben: Szalóczi Dániel: Taigetosz-pozitív | Interjú a szakadék szélén
Márai Sándor az ünnepről
Írta: Márai Sándor 2010. december 24. péntek, 05:34
„Az ünnepeket nálunk otthon, gyermekkoromban, nemcsak annak rendje és módja szerint ünnepelték meg, hanem kissé túlságosan is, mindent megtetézve és megcukrozva, színesen és gazdagon. Talán ezért félek most már minden ünneptől, melyekre mód és rend nélkül készülök, s végül mindig úgy érzem, keveset adtam, vagy keveset kaptam: az a szívdobogtató várakozás, mely minden élmény, igen, az élet alján parázslott, ma sem hunyt ki egészen, s ünnep múltával leverten észlelem, hogy valami nem történt úgy, ahogy kellett volna. S az ajándékot, ezt az egész életet, szeretném visszavinni és becserélni.″ (A négy évszak)
Zacharov Tivadar: Golgota*
Írta: Zacharov Tivadar 2010. december 18. szombat, 07:40
„– Nincs már messze.
– Mindig messze lesz.”
Vécsei Rita Andrea: Rétegek*
Írta: Vécsei Rita Andrea 2010. december 18. szombat, 07:40
Mindig van egy darabka szabadon maradt bőrfelszín. Ráesik a hó, akár csak egyetlen pehely, jó ágas-bogas, súlyos pehely, megolvad, elindul a hólé. Hátul a nyakam és a kapucni, csuklómon a kesztyű és a kabát közé. Hely, ahol védtelen vagyok. A víz elmaszatolódik a pulóveremen, nem szívja be, kenődik, csíkot húz, egyetlen hópehely elég fázni.
Kupa Júlia: Kacsa*
Írta: Kupa Júlia 2010. december 18. szombat, 07:40
Itthon felállítjuk a fa alatt a fenyőből készült szentcsaládot, apa-anya-gyerek az ólban, kisborjú benéz, egyéb állatok legelésznek, háromkirályok érkezése látható. Nem igazán tetszik, inkább megszokásból tesszük ki, tavaly elfelejtettem, január hatodikán jutott eszembe, mi hiányzott.
1. oldal / 2
