Dan Brown elveszett
Írta: Oroszi Agi 2010. március 01. hétfő, 07:21
Na, jó, én is megvettem Az elveszett jelkép című könyvet. De... Volt egy rész, amikor legszívesebben a sarokba vágtam volna az egészet. Nem hajigálom a könyveket, én ilyet nem teszek, nagyon vigyázok rájuk. Mégis most elszabadult bennem valami, és igencsak rezgett a léc, hogy nem olvasom tovább a regényt. Csakhogy...
Könyvet nem hagyok félbe, végigolvasom, amit elkezdtem. Mazochizmus, hülyeség, pénzünkért nem szenvedünk, tudom én is.
Nem spoilerezek, mert aki akarja, úgyis elolvassa a történetet, akit meg a hideg ráz ki Dan Browntól, azt úgysem érdeklik a részletek. Ami viszont nem fér a fejembe, miért kellett a zseniális, kutató elmével megáldott Robert Langdonból egy kerékkötő, akadékoskodó, nemhiszeksemmiben-trotlit csinálni?! Csak a valóban nyitott szemléletű ember tud zseniálisat alkotni. A korlátolt gondolkodású tudós csak egy vonal mentén járkál fel és alá, de igazából nem jut sehova. A tudós kérdéseket tesz fel, ez rendben van. De nem makacskodik, hogy ő aztán nem hiszi még azt sem, amit lát!
Halkan jegyzem meg, hogy az egész cselekmény tálalása lehetne sokkal összeszedettebb, hatásosabb, gondolatserkentőbb. De mindent agyonvágott a hiábavaló és felületes ismerethalmozás. Brown nem ment mélyre, csak belekapirgált mindenbe. A lényegig nem nagyon jutott el, inkább ontotta a rengeteg információt szavak eredetéről, vallástörténetről, művészettörténetről; ezek igazán hasznosak (de nem itt és nem így), viszont folyton megakasztotta a történetet az író tudálékossága. Égnek állt a hajam attól, hogy lájtosabbra vett lexikonszöveggel nyomta tele a regényt, amit sehogy sem fogott össze.
Ja, hogy maga az alaptörténet adott valami keretet az egésznek! Persze, ezt én is észrevettem. Az igazi mondanivaló viszont elveszett a sok szövegben. Mert van mondanivalója (bármilyen hihetetlen!), megismétli – bár igen felületesen – azokat a felismeréseket, amelyeket korábban sokkal fogyaszthatóbb, élvezhetőbb és legfőképpen hitelesebb módon írtak meg.
Brown most aztán tényleg csak összelapátolt egy csomó mindent, kihúzta belőle a szerinte haszontalan (szerintem mégis fontos) elemeket, aztán egybefogalmazta a vázlatot.
Sajnos, Az elveszett jelkép azon kötetek sorát gyarapítja, amelyeket nagyon könnyen félre lehet érteni, és akkor sokkal többet árt, mint használ.
Ha prof Langdon ennyire merev gondolkodású figurává vált, aki élből ellenáll mindennek, ami más, akkor hogyan is várható el az egyszerűbb gondolkodásúként csúfolt emberektől, hogy megnyíljanak és befogadjanak egy teljesen új szemléletmódot?
Nem haragszom Dan Brownra, tudomásul vettem, hogy többre nem futja az ihletéből. Tisztában vagyok azzal is, hogy nem tudományos értekezést írt, hanem regényt. Egy közepes regényt.
Nem Dan Brown könyve fogja elhozni a megvilágosodás az emberiség számára. Ez nem az eladott példányszámon múlik, hanem attól a minőségtől függ, amit Brown új regényéből nagyon hiányoltam.
Kiadta a Gabo Könyvkiadó 2009-ben.
| < Előző | Következő > |
|---|
