Szorgalmas mókusok
Írta: Bedő J. István 2010. február 25. csütörtök, 20:15
Önkínzás egy olyan könyvet olvasni, amely minden bekezdésével hányingert kelt. És mégis végig kell olvasni. A jelentők, a feljelentők, a besúgók világa a kisszerűségtől szörnyű. Valaki balról jobbra kezdi fésülni a haját, és ezt a feljelentő ügynök politikai állásfoglalásként tálalja a titkosszolgálatnak.
A példa hamisítvány, mint ahogy a feljelentésekben a beszervezett ügynök is hamisítja saját szerepét, mások szerepét, saját fontosságát. Aki Esterházy Péter – megkerülhetetlen – Javított kiadás-át olvasta, egyetlen ügynök életébe lát bele, a bugyor legmélyéig.
Kasza László, aki most az ügynök titkos életét mutatja meg korabeli dokumentumok alapján, igen jó újságíró. A Szabad Európa Rádiónál töltött sokévnyi munka után tért vissza Magyarországra. Egy olyan országba, amelynek elhárítása mindent tudni akart az ötvenes-hetvenes évek legnagyobb befolyású alternatív magyar rádiójáról. De legfőképp saját paranoiáját akarta igazolva látni. Miben állt a paranoia?
Valószínűleg sok fiatal olvasónak a SZER létezése már annyira történelem, hogy nem is tud róla. Pedig az ötvenes években sok családban rettegve hallgatták, de hallgatták a zúgással, zörejekkel zavart adást a rövidhullámú adókon, hogy valamivel többet megtudjanak arról, valójában mi is történik Magyarországon. Rettegés oka: a szomszéd, aki esetleg följelenthet.
Münchenben jobban tudták, mi van itt? Nem, csak éppen nem a politika sikerszócsöve volt a SZER. Vitába szállt a magyar döntésekkel, vitatkozott, abban a reményben, hogy életben tartja a másképpen gondolkodás képességét.
Közben pedig felnőtt a mai hatvanasok nemzedéke, amely minden fórumon azt hallotta szajkózni, hogy nálunk minden jó, a müncheni Englischer Garten- (angolkert)-beli hazaárulók pedig csak hazudnak.
És – mint az állambiztonsági levéltárak kinyíló dossziéiból kiderül – közben a pártirányítású állam vadul vágyakozott arra, hogy a kémközpontnak kikiáltott rádióadót szétbomlassza, hitelességétől megfossza.
Munkatársakat szervezett be, jelentéseiből próbálta összerakni a megfejthetetlent: miért népszerűbb bizonyos dolgokban, miért legyűrhetetlen a SZER.
Kasza könyvéből az derül ki, hogy az össznemzeti szűkölködés közben milliókat fordítottak egy fantom levélíró kergetésére, aztán éveken át finanszírozták XY utazásait (azzal a céllal, hogy ZQ-t beszervezze), aki orruknál fogva vezette a belügy tisztjeit, mert épp ezen évek alatt szóba sem hozta a beszervezés szándékát – szóval kis (?) magyar abszurd…
Félművelt, ostoba, szűklátókörű kapcsolattartók és elhárító tisztek az egyik oldalon, becsvágyó, néha hazafias, néha pénzsóvár, néha önhitt, néha dörzsölt ügynökök a másikon. Kasza könyvében csak arra támaszkodhat, amit a levéltár enged megnézni. Még az is gyomorforgató.
Pedig a legérdekesebb az lenne, amiről most még úgy tudjuk, megsemmisítették a hatalomátadás előtti, körüli hetekben. Ami arról számol be, miképpen foglalkoztak ezek a mérhetetlenül kisszerű papírrágók a rendszerváltást előmozdító értelmiséggel, miképp akarták/próbálták/tudták őket akadályozni, tönkre tenni, betegségbe, halálba hajszolni.
Ez a feladat még vár valakire.
Kasza László: Mókusok az angolkertben. Ügynökök a Szabad Európa Rádiónál
Noran Libro, a Kossuth kiadói csoport tagja, 2010.
| < Előző | Következő > |
|---|