Rácz Zsuzsa: Nesze Neked Terézanyu!
Írta: Oroszi Agi 2010. február 17. szerda, 21:05
Kéki Kata az Állítsátok meg Terézanyut! című könyv nagy sikere után ismert és népszerű író lett. Özönlenek hozzá az olvasói levelek. Annyi baj és panasz kerül át Kata vállára, amit ember el sem viselne, hiszen nem is az ő dolga.
Csak egy igazi Terézanyu képes a saját nyűgjei mellé felvenni mások problémáját, hogy megoldja helyettük. A sajátjai helyett is. Terézanyu látszólag a jófejség királynője, valójában a balekség mintaképe.
Kata élete alakul úgy ahogy... vagy éppen sehogy. Harmincévesen még mindig öccsével és annak barátnőjével lakik. Azon van, hogy feldolgozza a váratlan siker által rá mért csapást. Ő, aki szinte láthatatlan volt a környezete számára, még a fotocellás ajtó sem nyílt ki előtte, mert nem érzékelte, egyik napról a másikra híres és kedvelt lesz. És mindenki megtalálja: öntelt producerek, egy követségi titkár, sznobizmusban jeles hírlapírók, kisebbrendűségi komplexussal küzdő öregedő jogász.
A gyarapodó kudarcélmények hatására Kéki Kata nagyítóval vizsgálja át az életét, majd homlokára csap és felkiált: nesze neked, Terézanyu! Úgy kell neked, ha hagyod magad!
Az örökös megfelelési kényszer társul a korlátok nélküli altruizmussal, az ilyen embernél pedig nincs önzőbb a világon. Saját sebeit próbálja gyógyítani azzal, hogy másokkal (túl) jó fej.
Ha valakit saját apja utasít el, azt az élményt nagyon nehéz a helyére tenni. Az apa megtagadja Katától a szeretet mindenféle megnyilvánulását, nincs hozzá egy jó szava sem. Csak szúrós, maró megjegyzésekre futja figyelméből. Egyértelmű, hogy egy fejlődésben lévő kicsi ember lelkét ez teljesen megnyomorítja, és bénaságra ítéli az ilyen apai viselkedés.
Így felnőve Kata saját létjogosultságát igyekszik visszaigazol(tat)ni azzal, hogy nyüzsög, beugrik, kisegít, támogat, mindig kéznél van, hogy az ő bizonyítványa legyen a legjobb. Az ebből származó elismeréseket zsebre teszi, de csak addig, amíg el nem múlik a belőlük áradó biztatás. Utána hozzácsapja a kudarcokhoz, amiket igyekszik a lehető legnagyobb mértékben felnagyítani, hogy már üvölteni kelljen, hadd fájjon.
Nesze neked, Terézanyu!, írtál egy könyvet, teljesen egyedül. Képes vagy létrehozni valamit, bármit. Vannak döntéseid, tudsz cselekedni aszerint, ahogy neked a legjobb. Akkor nehogy már egy megkeseredett, önmagában csalódott apa árnyékolja be a te életedet! Neki is volt számtalan lehetősége arra, hogy azzá váljon, akivé csak akart. De nem élt vele, mert nem volt hajlandó kilépni a komfortzónájából, hogy elérje célját.
Maradhatsz továbbra is Terézanyu, apád kicsi klónja, bezárhatod magad a biztonságos kis világodba, amit felmenőidtől örököltél. És akkor tényleg semmi mást nem kell tenned, csak verni a fejed a falba, amiért egy csomó mindent elmulasztottál az életedben.
Kata odáig jut a mérlegelésben, hogy lép és lelép, meg sem áll az Egyesült Államok nyugati partjáig. Önálló döntés volt ez is. Így aztán mindenkitől messze, csak a saját levében főve elgondolkodik, mit is akar, de igazán.
Rácz Zsuzsa Nesze Neked Terézanyu! című könyve már nem laza és poénos. Itt már nem lehet felszabadultan nevetni kékikata félresikerült párkapcsolatain, állásinterjúin. A részben önéletrajzi ihletésű regény feltárja Kata múltját, hogy megértsük jelenét.
Mégis milyen folyamatok végén válhat valaki Terézanyuvá, magát mások alá rendelő nővé?
És van-e kiút a saját kezünkkel magunk köré épített labirintusból?
Aki esetleg magára ismer részben vagy egészben az újabb Terézanyuban, talán a megoldást is megtalálja a kötetben. Biztatást mindenképpen kap az olvasó.
Rácz Zsuzsa: Nesze Neked Terézanyu!
Ulpius-ház Kiadó, 2009
| < Előző | Következő > |
|---|
